Andi néni

A művészet mindig is körülvett. Anyám egy nagyon kulturált nő volt. Kitűnő tanuló. Pedagógus. Művészetszerető. Ezt a jó képességét mind a három gyereke örökölte tőle. A tehetséget. Benne van a vérvonalunkban. A testvéreim is mind tanultak. A húgom zongoraművész, a bátyám mérnök. Én közgazdasági technikus. Fotogrammetrikus légifényképész kiértékelő.
A sors úgy hozta, hogy a baby sitterünk (Sisi néni) tanított bennünket németre és zongorázni. Sokat foglalkozott velünk, így nagyon jó nevelést kaptunk. Amikor az iskolába kerültem nem vonzott a színpadi szereplés. Kezdetben azért mentem versenyekre, mert más nem akart menni, és engem küldtek. Így az iskolai szavalóversenyeken sokat szerepeltem, iskolai ünnepségekre is mindig engem kértek fel, hogy mondjak verset.
Bábozni is tanultam. Az nagyon érdekelt. Mellette úsztam a BVSC-ben (5 éves koromtól érettségiig). Ez rendes, mindennapi elfoglaltságom volt. Itt tanultam meg, hogy mi is az a kitartás. A mai napig az van, ha valamit el kell intéznem, akkor nem érdekel semmi, amíg el nem érem. A hajtás a mai napig kitart. Ha valamit elhatároztam, azt végigviszem.
Felnőttkoromban furcsa mód megszakadt az, hogy a művészetekkel foglalkozzam, de ott éltem benne. A Magyar Hirdető reklámfilm stúdiójában a főkönyvelésen dolgoztam. Az igazi életre való barátságom itt kezdődött Nagy Imre operatőr Úrral. Itt aztán igazi családtagnak számítottam. Ebben az életszakaszomban televíziós berkekben forogtam. A végén már bejárásom volt a művészek lakásába. S itt ismertem meg életem szerelmét, első férjemet, aki segédopartőrként dolgozott. Egy igazi életre szóló nagy szerelem volt a miénk. Igaz 3 törvényes férjem volt, de válás után mindenkivel jó barátságban maradtam. 20 éve vagyok hajléktalan. Lakásüzérek ígértek nekem egy kisebb lakást, így odalett a Zuglói nagy lakásom. Elvittek egy építkezésre, ott tartottak felügyelettel 1 hónapig, ezalatt elpasszolták a lakásomat. Így ott maradtam minden nélkül.